Örökerdő-gazdálkodás a klímavédelemért
A klímaváltozás elleni küzdelem kulcsa nemcsak a fásítás, hanem a meglévő erdőterületek megőrzése és minőségi fenntartása. Ennek egyik legfontosabb eszköze az örökerdő-gazdálkodás kiszélesítése. A folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási módszerek minél szélesebb körű alkalmazása érdekében május elsejétől hatályba lépnek a kormány és az Agrárminisztérium kapcsolódó új rendeletei.
Az erdőgazdálkodás hatékony és hosszú távú válaszokat kínál a klímaváltozás negatív hatásaira. Az erdőtelepítések és fásítások mellett azonban elengedhetetlen a meglévő erdőterületek megőrzése, alkalmazkodásuk segítése a változó környezeti viszonyokhoz. Az erdők természeti értékének fenntartására, klímavédelmi funkciójának megerősítésére az egyik legfontosabb eszköz az örökerdő-gazdálkodás.
Az örökerdők nem azonos életkorú egyedekből állnak, hanem a csemetéktől a matuzsálemekig sokféle korú, és a fajok tekintetében is változatos fákból. Az örökerdő-gazdálkodás során megvalósuló folyamatos erdőborítás lényege, hogy nem keletkeznek nagy vágásterületek, az erdő képe nem sérül, mert egyesével vagy kisebb csoportokban válogatják ki a kitermelendő egyedeket, amelyek helyén a természetesen megjelenő fiatal fák lehetőséget kapnak a növekedésre. Az egységes ökoszisztémaként kezelt örökerdők ellenállóbbak a klímaváltozás hatásaival szemben: az újonnan érkező kártevőkre, az inváziós növényfajokra és a szélsőséges időjárási helyzetekre annál jobban tud reagálni az erdő, minél változatosabb fajösszetételű és szerkezetű.
A Nemzeti Erdőstratégia mellett „a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló” nemzeti stratégia is célul tűzte ki azoknak az erdőterületeknek a növelését, amelyeket folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódokban kezelnek. Magyarországon jelenleg csaknem 24 ezer hektáron folytatnak örökerdő üzemmódú és 74 ezer hektáron átmeneti üzemmódú erdőgazdálkodást. Mivel az elmúlt időszakban az erdőgazdálkodók egyre nagyobb arányban alkalmazzák ezeket az üzemmódokat, ezen területek az elmúlt 10 évben közel ötszörösére nőttek.
Bár a téma kutatása a magyar erdészetben mindig kiemelt feladat volt, ezeknek az üzemmódoknak korábban nem volt nagy hagyománya a gazdálkodásban. A hazánk sajátos termőhelyi viszonyai és egyedi erdőtársulásai miatt ezen üzemmódok alkalmazásához először a hazai gyakorlati alapokat is ki kellett dolgozni. A most megjelent szabályozás több szakmai kérdést is felold, és ezekre rugalmas megoldási kereteket kínál, miközben az erdők természetességének növelését az erdőgazdálkodás eszközeivel is segíti.
A szakmai keretekről szóló szabályozás kidolgozásában aktívan részt vettek a szakmai civil szervezetek is. A rendeletnek köszönhetően az erdőgazdálkodók számára kiszámíthatóbbá és vonzóbbá válhat a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok alkalmazása, és a gazdálkodók várhatóan nagyobb bizalommal vállalkoznak ennek az erdőművelési rendszernek a bevezetésére. Ezzel a magyar erdők stabilitása, ellenállóképessége és változatossága is növekszik majd.
Forrás: AM Sajtóiroda...
Felhasználva: A "SEFAG ZRT" cikkeiből...
Új erdők születnek a Kiskunságban
Elkezdődtek az erdőtelepítési munkálatok a Kiskunsági Nemzeti Park területén. A lombhullást követően a kora tavaszi időszakig mintegy 60 hektáron, 350 ezer darab őshonos fajokból álló facsemetét ültetnek a Tisza-völgyében és a Homokhátságon.
A Kiskunsági Nemzeti Park jelentős méretű, mintegy 10 ezer hektárnyi erdővel rendelkezik. A faállomány körülbelül 40 %-a idegenhonos, természetvédelmi szempontból csekély jelentőséggel bíró fajokból áll, mint a nemes nyár, a fekete fenyő, az erdei fenyő és az akác.
A nemzeti park szakemberei azon dolgoznak, hogy ezeket az erdőket őshonos fafajokból álló, a hozzájuk kötődő fajokkal együtt fajgazdag élővilágnak otthont adó erdőkké alakítsák, amit szaknyelven erdőszerkezet-átalakításnak hívnak.
Mivel az erdők életciklusa évtizedekben, sőt évszázadokban mérhető, ezért ezt a távlati célt csak hosszú távon lehet elérni, több lépésben. A folyamat során eltávolítják az idegenhonos fajokat és helyükre hazai nyárfajok, kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei és vénic szil, vadkörte, mezei- és tatárjuhar kerül.
Az erdőfelújítások időszaka késő ősztől kora tavaszig tart. Az idei szezonban mintegy 50 hektáron végez a Kiskunsági Nemzeti Park telepítést. A Tisza-völgyében Lakitelek, Tiszaalpár, Csanytelek és Mártély térségében, a Homokhátságon Bugac, Bócsa, Páhi és Kunadacs térségében zajlanak a munkálatok.
- Az elkövetkezendő hónapokban mintegy 350 ezer darab őshonos fajokból álló facsemetét ültetünk. A Homokhátságon elsősorban a tájra jellemző hazai nyáras állományokat alakítunk ki, a Tisza-völgyi ártéri erdőkben pedig tölgy-kőris-szil ligeterdőket - nyilatkozta Ugró Sándor, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója.
Forrás: Délegyházi közlöny
Természetes védelem
Mezővédő erdősávok szerepe a táj- és természetvédelemben
Mezővédő erdősávok? Talán már hallottunk róluk és talán némi elképzelésünk is van ezekről a szántóföldek mentén húzódó tájalkotó elemekről, azonban azt, hogy szerepük pontosan miben rejlik, és hogyan nyilvánul meg a gyakorlatban, érdemes egy kicsit részletesebben is megismerni. Esztétikai értékük mellett a táj- és természetvédelemben is összetett szerepkört töltenek be, melyekre a következő ismertetővel kívánunk rávilágítani.
Előtte, azonban ismerjük meg a szakszerű meghatározást is, amelyből további lényeges tulajdonságaikról többet is megtudhatunk: a mezőgazdasági kultúrákat a szél- és vízerózió káros hatásaitól védő és az élővilág számára menedéket adó, valamint a kedvezőtlen látvány (pl. állattartó telepek) takarására szolgáló erdő.
A mezővédő erdősávok különböző módon kerülhetnek kialakításra és ettől függően különböző hatással lehetnek környezetükre.
A vegyes fa- és cserjefajokból telepített erdősávok előnye ökológiai és környezetvédelmi szempontból is számottevő:
- a légmozgások növényzetre gyakorolt döntő hatását csökkentik a termesztés alá vont táblák esetében, ugyanakkor a mezőgazdálkodásban alkalmazott vegyszerek helyben tartását is elősegítik
- csökkentik a földműveléssel együtt járó zaj- és porterhelést, csökkentve ezzel az allergiás tünetek mértékét is
- a növénysávok által biztosított védelem nem csak egyirányú, hiszen télen megakadályozza a hó szél által történő felhalmozódását az országutakon
- szélfogó és tompító hatásuknak köszönhetően védik a tábla talaját a kiszáradástól, ugyanis a párolgási folyamatokat mérséklik
- árnyékolnak
- kiegyenlítik a talaj nedvességtartalmát, így a nedves talaj télen kevésbé tud átfagyni, nyáron pedig kevésbé melegszik fel
- a hirtelen lezúduló csapadékból kialakuló vízerózióval szemben megóvja a talaj legfelső, humuszban gazdag termőrétegét
- élő-, táplálkozó-, búvó-, közlekedési- és szaporodási helyet biztosít az élővilág számára, fenntartva és növelve ezzel a biológiai sokszínűséget területi szinten, ezért előnyös, ha ezek a növénysávok folytonosak vagy több ponton kapcsolódnak egymással
- csökkentik a felszíni vizek szennyezését és elősegítik a légköri szén-dioxid megkötését a fotoszintézis által
- hozzájárulnak a termésnövekedéshez azzal, hogy élőhelyet biztosítanak számos beporzónak
- puszta jelenlétükkel tájtagoló és tájképformáló elemek, melyek viszonyítási pontokként segítik a táj értelmezését és befogadhatóságát
- a monokultúrákkal szemben, változatosságuknak és egész éves jelenlétüknek köszönhetően esztétikai értéket képviselnek a tájban
- nagyobb léptékben a település zöldfelületi rendszerének részét képezik, biztosítva annak folytonosságát
- a fenntartásukhoz kötődő munkafolyamatokból tüzelő-és építőipari faanyag is kikerül, amely egyben munkahelyteremtési lehetőség.
Ezek után feltehetjük azt a kérdést, hogyha ennyi előny származik belőlük, miért szorulnak mégis vissza ezek az erdősávok? A válasz feltehetően az érem másik oldalával, a hátrányokkal magyarázható, ugyanis erről is szükséges írni, melyet azonban érdemes egyből a pozitív hozadékokkal összevetni és megfigyelni, hogy a mérleg nyelve melyik irányba dől el.
- az erdősávok területet foglalnak el a termeléstől és közvetlenül az erdősáv melletti néhány méter távolságban terméscsökkentő hatás tapasztalható, azonban az aktív termőterület többszörös terméstöbbletet eredményez
- a telepítési és fenntartási munkálatok idő- és pénzigényes folyamatok, azonban sok esetben a termőföldek kialakítása során a táblák szélein a meglévő növényzet meghagyására van lehetőség
- az erdősávok árnyékoló hatása miatt tavasszal a talajélet lassabban indul meg, viszont a nyár folyamán a talaj kiszáradását és ebből adódóan az öntözési igényt is csökkentik, valamint a gyökerek drénező (vízelvezető) hatása a belvizek kialakulását megakadályozza
- sokan tartanak attól, hogy a fásszárú növények felveszik a vizet a haszonnövények elől, azonban a fák- és a cserjék más talajrétegből jutnak a vízhez, mint a lágyszárú növények, tehát ez sem tekinthető veszélyeztető tényezőnek
Növénytelepítésre javasolt fásszárú fajok
Fontos megemlíteni, hogy a növényalkalmazás során mindig a honos növényekből érdemes kiindulnunk, mivel ezek a növények adaptálódtak klimatikus viszonyainkhoz és természetes előfordulásuk révén nem fenyegetnek agresszív terjeszkedéssel, amely a későbbi fenntartó munkákat megkönnyítik és a fajdiverzitás fennmaradását is biztosítják. Minél változatosabb, minél több lábon áll tehát egy ökoszisztéma, annál ellenállóbb a külső tényezőkkel (zavarás, megbetegedés) szemben, emellett a vegyes telepítésnek köszönhetően változatos élőhelyet és táplálékforrást garantálhatunk az állatvilág számára is. Ezek alapján a következő fajok javasolhatók egy mezővédő erdősáv telepítésére:
Forrás:
- Szarvas Péter „Mezővédő erdősávok, fasorok jellemzése, ökológiai feltárása, kihatásai
